2013. április 25., csütörtök
2013. április 20., szombat
2013. április 20.
Ámor jelenleg az állatotthonban van. A panzióban egyik napról a másikra hihetetlen mennyiségű és hosszúsági férget kakilt és hasmenése is van.
Diétán van Ámor egy féreghajtó programot is megkezdtünk neki, sajnos addig nem is mehet kutyás közösségbe, illetve panzióba míg helyre nem jön.
Köszönjük Zsuzsinak a finom főztöt, amit Ámornak csinált - jelentem, nagyon ízlett az uraságnak!
Ámor nem igazán érzi jól magát bezárva, csak menne menne és menne.
DE készül neki hamarosan a kiskocsi - őszintén remélem, hogy potyára.
A kerekeskocsit Ámor ajándékba kapja egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően István részéről.
Ma méreteket vettünk Ámortól.
Ameddig fel nem épül, muszáj valahogy mozgatni, nem bírjuk a tempót vele még így sem, hogy a hátsó lábaira le van bénulva.
Ámor kasszájáról hétfőn -a panzióval való elszámoláskor tudunk hírt adni nektek.
Diétán van Ámor egy féreghajtó programot is megkezdtünk neki, sajnos addig nem is mehet kutyás közösségbe, illetve panzióba míg helyre nem jön.
Köszönjük Zsuzsinak a finom főztöt, amit Ámornak csinált - jelentem, nagyon ízlett az uraságnak!
Ámor nem igazán érzi jól magát bezárva, csak menne menne és menne.
DE készül neki hamarosan a kiskocsi - őszintén remélem, hogy potyára.
A kerekeskocsit Ámor ajándékba kapja egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően István részéről.
Ma méreteket vettünk Ámortól.
Ameddig fel nem épül, muszáj valahogy mozgatni, nem bírjuk a tempót vele még így sem, hogy a hátsó lábaira le van bénulva.
Ámor kasszájáról hétfőn -a panzióval való elszámoláskor tudunk hírt adni nektek.
2013. április 16.
éteri Dóránál járt fizioterápián G. Zsuzsi jóvoltából, Csilla és Andi szállításának köszönhetően. Ámor nagyon élvezte a tornát. Végre el tudott fáradni:)
Ámor tele van életkedvvel és ami a legfontosabb, de esetünkben sajnos nem jó hír - hogy tombol benne az energia. A panzió kenneljében szenved, mert folyamatosan menne, menne menne. Őt nem zavarja, hogy a hátsó fele béna, a mellső végtagjaival húzza magát előre, de nagyon vigyázni kell, nehogy megsértse magát, kocsija pedig még nincs.
Nagyon szeretnék hinni a teljes gyógyulásban, de néha nem megy a bizakodás. Kérlek helyettem is higgyetek Ámorban!
Gyógyulj meg Te kis energiabomba!
Az állatorvos nem bíztat semmi jóval, de mégis minden nap produkál apró változásokat, és az elmúlt héten rengeteg történetről kaptunk beszámolót, amelyek happy enddel végződtek, nagyon szeretnék hinni benne, hogy Ámorról is születhet egy tündérmese.
(S.Zs)
2013. április 13., szombat
2013. április 13.
Ámor ma meglátogatta árvácska társait, sétált kinn a határban és elköltözhetett ideiglenes befogadójához egy hétre. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget Ámor nevében is!
Ámor öt apró kutyus ideiglenes lakótársa lesz. Az elején volt egy kis morgás és féltékenykedés, de aztán megnyugodtak a kedélyek. Már hírt is kaptunk róla:
"Szia,mostanra lenyugodtak a kedélyek úgynézki minden rendben lesz.Már túl vagyunk egy nagy sétán volt egy kis kaki is.Meg volt az uzsi is egy kis tányér rizseshusi,meg két szelet májkrémes kenyér.Most pihizik mindenki.Körbe szimatolta az egész udvart,a kerítésnél minden lukat megnézett."
A költözés elött meglátogattuk Zsuzsit, aki megpróbált pihe-puha anyagból sétagatyát varázsolni Ámornak.
Ámor öt apró kutyus ideiglenes lakótársa lesz. Az elején volt egy kis morgás és féltékenykedés, de aztán megnyugodtak a kedélyek. Már hírt is kaptunk róla:
"Szia,mostanra lenyugodtak a kedélyek úgynézki minden rendben lesz.Már túl vagyunk egy nagy sétán volt egy kis kaki is.Meg volt az uzsi is egy kis tányér rizseshusi,meg két szelet májkrémes kenyér.Most pihizik mindenki.Körbe szimatolta az egész udvart,a kerítésnél minden lukat megnézett."
A költözés elött meglátogattuk Zsuzsit, aki megpróbált pihe-puha anyagból sétagatyát varázsolni Ámornak.
Ideiglenes gazdinál Maglódon
2013. április 12., péntek
2013. április 12.
Ma (is) nagyon sokat elmélkedtem Ámorról, az ő sorsáról, arról, hogy mi lesz ha lebénulva marad.....
Mindenféle gondolat kavarog a fejemben, nem tudom mi a helyes, csak azt hogy mi lenne a helyes az agyam és mi lenne a helyes a szívem szempontjából.
Ámor lebánulásakor azonnal felmerült bennem: altatás.
Volt fájdalomérzete, várjunk még, mi lehet ez? Aztán a műtét, a gerincműtét. Egyedül döntöttem a műtét mellett és nem az altatás mellett. Nem volt időm sem idegem (munka közben) a többiekkel megtárgyalni a dolgot.
Ezzel a döntéssel hatalmas terhet róttam magamra, önkéntes társaimra és legfőképpen rátok kedves támogatók - hiszen ha Ti nem vagytok, akkor nem tudtuk volna kifizetni a költségeket.
Az állatorvos is több negatív kritikát kapott, hogy miért vállalta el a műtétet? Miért nem lett elaltatva, hiszen Ámor egy menhelyi kutya, így most egy rakás pénzt vettünk (vettem ) el más kutyáktól, abból milyen sok tápot lehetett volna venni?
Ezt a pénzt nem vettük el senkitől, ez a pénz nem volt meg, amikor Ámort műtötték, ez a pénz néhány nap alatt gyűlt össze Nektek köszönhetően!
Miért nem döntöttem az altatás mellett? Nem tudom, nem tudom és nem tudom. Tudom, hogy ez lett volna a helyes döntés, hiszen állatotthon gyakorlatilag olyan csóró, hogy már a felszámoláson is el kell gondolkodni.....
Nem és nem és nem tudom megmondani miért döntöttem amellett hogy próbáljuk meg, nem gondoltam arra, nem...egyáltalán eszembe sem jutott (pedig mondták)...vagy inkább nem akartam tudomást venni róla, hogy arra is van 50% esély, hogy nem épül fel Ámor.
Nem az az ember vagyok, aki "minden áron" akar életet menteni, tudom, hogy mikor kell megálljt parancsolni az állat érdekében. Önkéntességem alatt eddig én voltam az, aki elvitte a beteg, szenvedő állatokat elaltatni. A többiek nehezen döntöttek, de én képes voltam rá, még akkor is ha utána több napig nem aludtam a lelkiismeret furdalástól.
Ámor esetében nem tudtam megtenni ezt a lépést - valószínűleg azért, mert Ámor szemében nem láttam a szenvedést, ő még mindig egy ugri bugri mosolygós, vidám kutya volt- csak éppen lebénul a hátsó végtagjaira.
Lehet mondani, hogy felelőtlen voltam, hiszen mindössze a támogatók jóindulatára támaszkodtam, reménykedtem, könyörögtem magamban.....
HOGYAN TOVÁBB?
Ámort 1 hete műtötték...sajnos nem mutat olyan nagy változást mint kellene, és ahogy telnek a napok, egyre kisebb az esélye a felépülésre DE mindig minden nap mutat valami egész aprócska dolgot, ami az embernek és neki is kis reményt ad, hogy lassabban ugyan, sőt, nagyon nagyon lassan, de felépül.
DE Mi LESZ AKKOR, HA MÉGSEM?
Ez néhány héten belül kiderül....költsünk még tízezreket a kezelésére, egy kocsira, az elhelyezésére? Mert bizony kocsival nem vihetjük ki a csóró kis menhelyre, nincs megfelelő körülmény arra, hogy ő kocsival ott éljen....hol? hogyan?
Altassuk el, ha esetleg biztos lesz az, hogy nem épül fel? Megműtetjük, könyörgünk támogatásért Tőletek kedves Olvasók - és elaltatjuk?
DE kinek fog kelleni egy kerekesszékes kutya? Kinek? és mikor? Hol, van ilyen ember egyáltalán?
Ha valakinek a saját kutyája bénul le, természetesen, hogy úgy is szereti, a sajátommal én is így lennék. De tudom, hogy nem kellene nekem sem egy ekkora gond - egy kerekesszékes kutya.
Ámor hogyan érezné magát hosszabb távon? Ő egy hiperaktív, fiatal kutya, megszokna egy nyugodtabb életet? vagy hirdessem úgy, hogy sportos gazdit keres egy lebénult kutya? Egy sportos, mozgékony ember nem fog vacakolni egy nyomorék kutyával. Egy kevésbé mozgékony ember pedig nem biztos, hogy ki tudja elégíteni Ámor mozgásigényét. Ti nem tudjátok, hogy mekkora életkedv, energia, vidámság van ebben a kutyában. Ma kimentünk sétálni. Letettem egy kicsit a hátsó felét, hogy elővegyek "kakizacsit", 2 másodperc nem telt bele és rohannom kellett Ámor után, mert a mellső két lábán vonszolta magát, olyan gyorsasággal, hogy a foxi kutyám csak csak pislogott, pedig neki mind a négy lába ép.
Rohant, vonszolva magát és üdvözölte a réten sétáló többi kutyát.
"Esik az eső? na és kit érdekel? kérem az esőkabátot és fussunk tovább!"
" lemaradtál megint? Nem bírod gyorsabban cipelni a hátsó felemet? lemaradok a buliról" Nézd már ott van Odi, Safi, Izaura és jön Vackor is! Jaj és ott egy fa, szeretnék odamenni megszagolgatni!" Hű és mennyi fűszál! Figyuka! Én soha soha nem akarok a menhelyre visszamenni, tudom, hogy Ottó, Évi, Julika szeretettel vár, de....de most minden nap sétálok és rengetegen vannak körülöttem, minden nap masszázs, torna, simi, jutalomfalat hegyek, puszik, simik - ugye nem csak álmodom?
Ugye mindenki szeret engem? Hé, te ott! Figyeljél csak Te is rám ! :D "
MI A HELYES, MI LEGYEN, HOGYAN TOVÁBB, MEDDIG VÁRJUNK?
Mindenféle gondolat kavarog a fejemben, nem tudom mi a helyes, csak azt hogy mi lenne a helyes az agyam és mi lenne a helyes a szívem szempontjából.
Ámor lebánulásakor azonnal felmerült bennem: altatás.
Volt fájdalomérzete, várjunk még, mi lehet ez? Aztán a műtét, a gerincműtét. Egyedül döntöttem a műtét mellett és nem az altatás mellett. Nem volt időm sem idegem (munka közben) a többiekkel megtárgyalni a dolgot.
Ezzel a döntéssel hatalmas terhet róttam magamra, önkéntes társaimra és legfőképpen rátok kedves támogatók - hiszen ha Ti nem vagytok, akkor nem tudtuk volna kifizetni a költségeket.
Az állatorvos is több negatív kritikát kapott, hogy miért vállalta el a műtétet? Miért nem lett elaltatva, hiszen Ámor egy menhelyi kutya, így most egy rakás pénzt vettünk (vettem ) el más kutyáktól, abból milyen sok tápot lehetett volna venni?
Ezt a pénzt nem vettük el senkitől, ez a pénz nem volt meg, amikor Ámort műtötték, ez a pénz néhány nap alatt gyűlt össze Nektek köszönhetően!
Miért nem döntöttem az altatás mellett? Nem tudom, nem tudom és nem tudom. Tudom, hogy ez lett volna a helyes döntés, hiszen állatotthon gyakorlatilag olyan csóró, hogy már a felszámoláson is el kell gondolkodni.....
Nem és nem és nem tudom megmondani miért döntöttem amellett hogy próbáljuk meg, nem gondoltam arra, nem...egyáltalán eszembe sem jutott (pedig mondták)...vagy inkább nem akartam tudomást venni róla, hogy arra is van 50% esély, hogy nem épül fel Ámor.
Nem az az ember vagyok, aki "minden áron" akar életet menteni, tudom, hogy mikor kell megálljt parancsolni az állat érdekében. Önkéntességem alatt eddig én voltam az, aki elvitte a beteg, szenvedő állatokat elaltatni. A többiek nehezen döntöttek, de én képes voltam rá, még akkor is ha utána több napig nem aludtam a lelkiismeret furdalástól.
Ámor esetében nem tudtam megtenni ezt a lépést - valószínűleg azért, mert Ámor szemében nem láttam a szenvedést, ő még mindig egy ugri bugri mosolygós, vidám kutya volt- csak éppen lebénul a hátsó végtagjaira.
Lehet mondani, hogy felelőtlen voltam, hiszen mindössze a támogatók jóindulatára támaszkodtam, reménykedtem, könyörögtem magamban.....
HOGYAN TOVÁBB?
Ámort 1 hete műtötték...sajnos nem mutat olyan nagy változást mint kellene, és ahogy telnek a napok, egyre kisebb az esélye a felépülésre DE mindig minden nap mutat valami egész aprócska dolgot, ami az embernek és neki is kis reményt ad, hogy lassabban ugyan, sőt, nagyon nagyon lassan, de felépül.
DE Mi LESZ AKKOR, HA MÉGSEM?
Ez néhány héten belül kiderül....költsünk még tízezreket a kezelésére, egy kocsira, az elhelyezésére? Mert bizony kocsival nem vihetjük ki a csóró kis menhelyre, nincs megfelelő körülmény arra, hogy ő kocsival ott éljen....hol? hogyan?
Altassuk el, ha esetleg biztos lesz az, hogy nem épül fel? Megműtetjük, könyörgünk támogatásért Tőletek kedves Olvasók - és elaltatjuk?
DE kinek fog kelleni egy kerekesszékes kutya? Kinek? és mikor? Hol, van ilyen ember egyáltalán?
Ha valakinek a saját kutyája bénul le, természetesen, hogy úgy is szereti, a sajátommal én is így lennék. De tudom, hogy nem kellene nekem sem egy ekkora gond - egy kerekesszékes kutya.
Ámor hogyan érezné magát hosszabb távon? Ő egy hiperaktív, fiatal kutya, megszokna egy nyugodtabb életet? vagy hirdessem úgy, hogy sportos gazdit keres egy lebénult kutya? Egy sportos, mozgékony ember nem fog vacakolni egy nyomorék kutyával. Egy kevésbé mozgékony ember pedig nem biztos, hogy ki tudja elégíteni Ámor mozgásigényét. Ti nem tudjátok, hogy mekkora életkedv, energia, vidámság van ebben a kutyában. Ma kimentünk sétálni. Letettem egy kicsit a hátsó felét, hogy elővegyek "kakizacsit", 2 másodperc nem telt bele és rohannom kellett Ámor után, mert a mellső két lábán vonszolta magát, olyan gyorsasággal, hogy a foxi kutyám csak csak pislogott, pedig neki mind a négy lába ép.
Rohant, vonszolva magát és üdvözölte a réten sétáló többi kutyát.
"Esik az eső? na és kit érdekel? kérem az esőkabátot és fussunk tovább!"
" lemaradtál megint? Nem bírod gyorsabban cipelni a hátsó felemet? lemaradok a buliról" Nézd már ott van Odi, Safi, Izaura és jön Vackor is! Jaj és ott egy fa, szeretnék odamenni megszagolgatni!" Hű és mennyi fűszál! Figyuka! Én soha soha nem akarok a menhelyre visszamenni, tudom, hogy Ottó, Évi, Julika szeretettel vár, de....de most minden nap sétálok és rengetegen vannak körülöttem, minden nap masszázs, torna, simi, jutalomfalat hegyek, puszik, simik - ugye nem csak álmodom?
Ugye mindenki szeret engem? Hé, te ott! Figyeljél csak Te is rám ! :D "
MI A HELYES, MI LEGYEN, HOGYAN TOVÁBB, MEDDIG VÁRJUNK?
2013. április 11.
Még soha nem örültem annyira annak, hogy egy kutya lepisilt, mint ma!
Ámort elvittem sétálni (hátsó felét tartani kell).
Alányúltam kézzel, hogy kinyomkodjam a hólyagját, abban a pillanatban magától pisilt és nem ám csak eleresztette, gyönyörű íveset pisilt, szaggatottan - tudjátok, mint amikor jelölnek a kutyák!!!
A torna alkalmával minta a farkincája is jobb lett volna (vagyis mintha már reagált volna) , de kicsi a változás sajnos.
Séta közben tegnap találkoztunk Julikával - ha láttatok már kutyát örülni, akkor el tudjátok képzelni, hogy Ámor milyen boldog volt. A mellső két lábán ugrált (volna) Julika felé, ha tudott volna futott volna egy óriási nagy kört örömében:)
Igaz, hogy csak 9 kg Ámor fiam, de azért nehéz néha cipelni a sejhaját, főleg ha egy foxival akar kergetőzni és mindent el is követ annak érdekében, hogy gyors legyen. Így egy kicsit letettem, hogy pihentessem a kezemet. A fotók ekkor készültek:
Ámort elvittem sétálni (hátsó felét tartani kell).
Alányúltam kézzel, hogy kinyomkodjam a hólyagját, abban a pillanatban magától pisilt és nem ám csak eleresztette, gyönyörű íveset pisilt, szaggatottan - tudjátok, mint amikor jelölnek a kutyák!!!
A torna alkalmával minta a farkincája is jobb lett volna (vagyis mintha már reagált volna) , de kicsi a változás sajnos.
Séta közben tegnap találkoztunk Julikával - ha láttatok már kutyát örülni, akkor el tudjátok képzelni, hogy Ámor milyen boldog volt. A mellső két lábán ugrált (volna) Julika felé, ha tudott volna futott volna egy óriási nagy kört örömében:)
Igaz, hogy csak 9 kg Ámor fiam, de azért nehéz néha cipelni a sejhaját, főleg ha egy foxival akar kergetőzni és mindent el is követ annak érdekében, hogy gyors legyen. Így egy kicsit letettem, hogy pihentessem a kezemet. A fotók ekkor készültek:
2013. április 9., kedd
2013.április 9.
Sajnos Ámornál már harmadik napja nincsen változás. Nem jó hír.
Tornáztatva van rendszeresen, sétáltatva, rengeteg vitamint kap - szinte egész nap állatorvosi felügyelet alatt áll az úrfi.
Ma kapott egy jó kis matracot ajándékba, nehogy felfekvéses legyen. Nagyon élvezte a dolgot.
Este is elmentünk sétálni - a videón láthatjátok, hogy jelenleg csak így tud sétálni, illetve jelenleg csak ilyen "eszközünk" van, de holnapra már elkészül a házi "sétagatya" Ámornak.
Nagyon boldogan sétál a réten, szaglászik, ismerkedik mindenkivel csak néha néha néz hátra, hogy siessek már utána, mert csak hátráltatom. Szeretnék nagyon bizakodó lenni a felépülését illetően - gyógyulj meg, épülj fel drága Ámor!
Tornáztatva van rendszeresen, sétáltatva, rengeteg vitamint kap - szinte egész nap állatorvosi felügyelet alatt áll az úrfi.
Ma kapott egy jó kis matracot ajándékba, nehogy felfekvéses legyen. Nagyon élvezte a dolgot.
Este is elmentünk sétálni - a videón láthatjátok, hogy jelenleg csak így tud sétálni, illetve jelenleg csak ilyen "eszközünk" van, de holnapra már elkészül a házi "sétagatya" Ámornak.
Nagyon boldogan sétál a réten, szaglászik, ismerkedik mindenkivel csak néha néha néz hátra, hogy siessek már utána, mert csak hátráltatom. Szeretnék nagyon bizakodó lenni a felépülését illetően - gyógyulj meg, épülj fel drága Ámor!
2013. április 8., hétfő
2013. április 8.
Ámor videója, mely még a gerincműtét elött készült.
Szinte teljesen érzéketlen volt a hátsó fele - pici fájdalomérzete van.
Ez a videó még a menhelyen készült
2013. április 7.
Ámor ideiglenes befogadónál lábadozhat 1 hétig, utána nem tudjuk mi lesz, ki fogja vállalni őt? Vigyük vissza a hideg kennelbe? Még mindig nincs itt a jó idő...nagyon fontos lenne, hogy néhány hetet meleg helyen lábadozhasson az úrfi.
Nagyon kedves és nagyon csöndes, nem panaszkodik. Egészen kevéske figyelmet kér és azt hogy néha levigyük 10 percre sétálni, hogy pisilhessen kakilhasson. Még egyszer-kétszer előfordul baleset: maga alá pisil, vagy egy -egy kakibogyó kipottyan, de ezt leszámítva nincs gond vele - egy áldott jó lélek. Nagyon szereti az emberi társaságot. Ha leviszi ideiglenese sétálni egy kicsit (házilag készített hátsó rész emelő) nagyon boldogan futna előre, megy, jön, szaglászik, néha hátranéz, hogy miért is nem tud olyan gyorsan futni mint azelött.
Egy nagyon nagyon kedves kutya Ámor és tényleg kevés probléma van vele, a de a menhelyi körülmények alkalmatlanok egy frissen gerincműtött kutya ellátására.
1 hét is nagyon nagyon sokat számíthat!
Érdeklődni: +3630 460-8735; +3620 257-9727
arvacskak@fogadj-be.hu
Ámor műtéti/lábadozási albuma:http://gallery.site.hu/u/gyomro/gazdikeresok/orvosiesetek/amorgerince/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)